A világ számos országában működnek különféle validációs eljárások, sokféle szabályozás van érvényben, olykor ugyanabban az országban az egyes szektorokban is eltérő szabályok szerint folyik az eljárás. Van olyan is, ahol egyes célcsoportok számára ingyenes, másutt annak a programnak az árához igazítják, mit a validációval „kivált” valaki. Az eljárás tényleges költségét döntően a ráfordított munkaórák és a kapcsolódó ügyviteli kiadások jelentik. Például a tanácsadási és tájékoztatási tevékenységre fordított munkaidő, az értékelést végző tanárok munkaideje, szükség esetén külső értékelő szakemberek igénybevétele. A felsőoktatásban jellemző, hogy a hallgatók számára az eljárás vagy ingyenes, vagy csupán szerény eljárási díjat kérnek tőlük. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyire időigényes az adott eljárás, és mennyire áll érdekében az intézménynek, hogy magára vállalja a felmerülő költségeket. Attól is függ, hogy mekkora tömegben kezdeményezik a hallgatók az eljárást, azaz szükséges-e teljes munkaidőben egy vagy több személyt foglalkoztatni, aki kezeli az ügyeket, szervezi az értékelést, illetve gondoskodik az adatok nyilvántartásáról. A jelenlegi elképzelések szerint bizonyos elvek figyelembe vétele mellett az intézmények maguk döntenek arról, hogyan szabályozzák az eljárással kapcsolatos költségtérítést.